Új jelszó kérése

Blog

Amikor visszagondolok az óvodás éveimre, bizony csak arra emlékszem, hogy mennyit hintáztunk, mászókáztunk, saraztunk az óvoda udvarán a többi gyerekkel. Az iskola akkoriban- a 80’-as évek derekán- még csak egy elképzelhetetlen, távoli, felfoghatatlan dolognak tűnt. 

Most itt ülök a kiscsoportos gyermekem szülői értekezletén, a térdemet harmadszor vertem be az apró széken ülve az apró kis asztal sarkába. Nekik ez kényelmes. Nekik még pont jó a méret. Hátam mögött a szekrényen ott sorakoznak a babaillatú ágyneműk, amiket nemrég hajtogattak élére a dadusok a délutáni alvás után. És miközben az óvónénik arról mesélnek, hogy a kicsoportos gyerekeink milyen szépen és önállóan tudnak már egyedül enni, öltözni, kesztyűt húzni, az egyik anyuka szorgosan készül az előadására. Kipakolja az apró asztalra a gyurmákat, csippenthető zsírkrétákat, színes képeket, csipeszeket. Ami ezután jön, arra viszont nem voltam felkészülve…

Webáruház készítés